helyzetjelentés.

jó rég írtam már, úgyhogy gondoltam most gyorsan bepótolom a lemaradást. akartam múlt hétvégén is írni egy kis beszámolót az első három sulis napomról, de nem volt hozzá elég lelkierőm xP kicsit megviselt a hirtelen jött változás, de most már így másfél hét után elég jól ráálltam az új rendszerre, azt hiszem sikerült megbarátkoznom a helyzettel.

utoljára arról számoltam be, hogy sikerült a felvételi. na hát ezek után be is mentem a munkaügyibe azon a bizonyos keddi napon. itt még elég lelkes is voltam, bent a nő is egyből azzal fogadott, hogy gratulál, és hogy milyen büszke volt rám, mert hibátlan lett a tesztem, sikerült maximális pontszámot elérnem. ennek mondjuk azért eléggé örültem *w* gyorsan aláírtam egy rahedli papírt, aztán jöhettem is haza és készülhettem izgatottan a másnapi első órákra.
fura volt, mert egyáltalán nem is féltem attól, hogy új emberekkel kell találkoznom és beszélnem kell velük és ráadásul nem is magyarul. ez tőlem, mint egy ilyen extra-antiszociális egyéntől tényleg elég meglepő :O büszke is voltam magamra, hogy ezt a részét ilyen jól viselem ^^ hát a többi részét meg… az első két napban borzasztóan viseltem. az összes lelkesedésem tovaszállt és szerdán eléggé ki is borultam. tehát ez a sebesség, amivel haladunk órán, a házik, a buszozás, a korán fekvés-kelés, az, hogy nincs időm zenét hallgatni és doramázni és netezni… hozzá kellett szoknom. itt hisztiztem magamban (meg szegény Dodónak orz), hogy de utálom ezt az egészet, és hogy minek kellett ez nekem, legszívesebben most azonnal abbahagynám >< nehéz volt, mert a suli vége óta gyakorlatilag nem is volt semmilyen rendszer az életemben. jó, ott volt az újságkihordás, de az sem volt ennyire kötött. úgyhogy szerda este nagyon ki voltam, csütörtökön is elég lehangoltan mentem be, aztán pénteken nap végére kezdtem el azt érezni, hogy talán mégis menni fog ez. bár a nyelvvizsga miatt elkezdtem parázni, de most a héten már visszajött a lelkesedésem is, sikeresen belerázódtam a dolgokba, úgyhogy nem lesz itt gond : )

egyébként baromi fárasztó. mikor iskolába jártam, akkor nem fáradtam le ennyire, pedig ott is voltak azért agyzsibbasztó órák. de ez a napi 6 angol teljesen leszívja az energiám. nagyon gyorsan haladunk előre az anyagban is, iszonyú sok mindent veszünk egy nap. majdnem mindennap van dolgozat is, és 1,5 hét alatt már két témazárót írtunk. az a szerencsém, hogy azért nagyjából én már tudom ezeket, amiket veszünk, úgyhogy itthon a házin kívül nem is nagyon szoktam tanulni rá. (legalábbis egyenlőre… aztán majd ha bejönnek a fincsibb dolgok, akkor azért én is görnyedhetek a könyv fölött xP) de még így is teljesen kifáraszt. mi lenne, ha órákig kéne tanulnom rá… xP
jók az eredményeim is, 99%-100%-os dolgozatokat írtam eddig. a tanár is jó, a csoporttársak is jók – eddig tök jól kijön mindenki mindenkivel. bár az elején kicsit furi volt, hogy több középkorú van, de velük is nagyon jókat röhögünk :D szoktunk alakítani is órákon, gyűlnek az aranyköpések xD

végül is örülök neki, hogy most ezzel lefoglalom magam, jó most emberek között lenni, új arcokat megismerni, új történeteket hallani. meg érzem, hogy ezzel, hogy ez így sikerült és, hogy jól is megy sokkal magabiztosabb lettem, mint régebben. nem érzem már magam olyan senkinek, végre én is csinálok valamit, és még jó is vagyok benne. azt hiszem, hogy sikerült egy lépéssel előrébb kerülnöm magamhoz képest, és érzem, hogy ezzel nem lesz vége. ez kellett ahhoz, hogy meg tudjak indulni, és most már nem is fogok leállni : )

azt az egyet sajnálom csak, hogy a szóbeli nyelvvizsgám pont Dóri szalagavatójának a napjára esik ._. remélem azért, hogy nem fog nagyon elhúzódni a vizsga és el tudok majd menni a szalagavatóra is ><

jah, és tök jól kitaláltam, hogy a pénzből, amit kapok támogatásként rakok félre szépen minden hónapban és ha végeztem, akkor elmegyek egy koreai nyelvtanfolyamra *w* igazából nagyon sok mindenre el tudnám költeni azt a pénzt, és fogok is belőle kiadni rendesen – szeretnék venni egy telefont végre, ott lesz a Con, ott lesz a karácsony, meg még ki tudja, milyen váratlan koncert jön esetleg… meg hát ilyen kisebb apróságok, mint pl. néha egy-egy ruhadarab. de igyekszem majd spórolni, amennyire csak lehet, mindig emlékeztetem majd magam, hogy nem kell feleslegesen költekezni, mert tényleg nagyon szeretnék elmenni koreait tanulni x3

lehet nekem drukkolni, hogy most az egyszer végre tényleg minden úgy menjen, ahogy szeretném (^ ^)v