a hallás utáni értésem 95%, a szóbeli kommunikációm pedig 68% lett, ami egy átlagos 82%-ot adott ki a szóbeli részre.
az olvasott szöveg megértése 95%-osra sikeredett, míg az írásbeli kommunikáció 90%-osra. a kettő együtt adott ki egy 93%-os átlagot.
ezek alapján a vizsgateljesítményem 87%-ot ért el, ami elegendő volt a sikeres vizsgához.

még mindig bosszant, hogy a szóbelin olyan béna voltam… az a 68% annyira lehúzza az egészet :( viszont tényleg megkönnyebbültem, hogy legalább sikerült. a többi résszel mondhatni meg vagyok elégedve, nagyjából így teljesítettem órákon is. plusz, ahhoz képest, hogy a 3 és fél hónap alatt itthon a házi íráson kívül szinte nem is foglalkoztam az angollal, elég szép teljesítmény.

azt kicsit sajnálom, hogy nem nézhetjük meg majd a kijavított feladatokat ._. engem érdekelne, hogy mik voltak a hibáim…

no mindegy. a lényeg, hogy ez is meg van, sikerült, lesz róla egy papírom ^^v

2 év után végre visszatér hozzánk maya és Aiji az LM.C LIVE TOUR 2012 -STRONG POP-world wide turné keretein belül! a koncertre május 17-én kerül sor, állítólag a Club 202-ben (bár remélem, hogy ez csak pletyka és megmarad a szokásos helyszín: a Diesel club ._.)

a koncert előtt még megajándékoznak minket egy új kislemezzel valamint egy új albummal is, úgyhogy lehet majd betanulni az új dalokat :D

annyira örülök, hogy megint eljönnek ide, nagyon vártam már, hogy újra nálunk koncertezzenek *-* ők voltak az első J-rock banda, akiket láttam élőben és hatalmas élmény volt részt venni a 2010-es koncertjükön *-* biztos vagyok benne, hogy a mostani is felejthetetlen lesz ♥

további dátumok és helyszínek:

5 / 17 (Thursday), Budapest, Hungary

a tavalyi összefoglalómat a rossz dolgokkal kezdtem, és gondoltam, ugyanazt a mintát követem és idén is ezzel indítok, de… én tényleg nem emlékszem a rossz dolgokra. én 2011-et egy teljesen pozitív évnek látom, ami hozzátett ahhoz, hogy több legyek, hogy tovább lépjek. persze, voltak családi gondok, de ahogy ezt a karácsonyi bejegyzésemben is írtam, nem új gondok. már évek óta ezekkel küzdünk, úgyhogy mostmár említésre sem méltóak.
az állásproblémáim meg idén annyira nem kötöttek le, mivel a januári fejmosás után, mikor bátyám és barátnője rávett, hogy jelentkezzek vissza a munkaügyibe és csináljuk meg rendesen az önéletrajzom, pozitívabban álltam a dolgokhoz. már csak azért is, mert akkor, januárban jeleztem a munkaügyiseknél, hogy ha van lehetőség jelentkezni egy tanfolyamra, akkor mindenképp írják fel a nevem. és mivel azt ígérték, hogy biztosan fog indulni, mondhatni hátradőltem és vártam az értesítésre. ennek aztán augusztusban meg is lett a gyümölcse – behívtak felvételizni, amit szerencsére sikeresen megírtam és be is kerültem az angol csoportba. persze addig rengetegszer megkaptam, hogy keressek már valamit, de én mindenképp tartottam magam a célomhoz, mert ezt a lehetőséget mindenképp ki akartam használni. és milyen szerencsém volt :) a tanfolyam indulásáig pedig anyuval jártam újságozni, egyrészt, hogy lekössem magam valamivel, más részt pedig, hogy legyen valami kis pénzem. de nem bántam, mert szerettem ^^

hát a tanfolyam pedig… mondhatni ez az évem csúcspontja. jó, tudom, nagyon sokat hisztiztem a 3 és fél hónap alatt és iszonyatosan el is fáradtam. de el sem tudom mondani, milyen sokat adott nekem ez az egész. sokkal több hitem van magamban, sokkal magabiztosabb lettem, nagyobb lett az önbizalmam. érezhetően előrébb jutottam egy lépéssel. örülök, hogy új emberekkel ismerkedtem meg, és hogy tanulhattam – nem csak angolt.

lelkileg… volt néhány zavaros pillanatom. de ezek korántsem voltak olyan drasztikusak, mint az előző években. már nem borulok ki ok nélkül. sőt, azt hiszem, már sehogy sem borulok ki. nincsenek már drámai sírás-rohamaim, mikor bezárkózom a fürdőszobába vagy bebújok a takaróm alá és sírva alszom el. azt hiszem, megtanultam kezelni a problémákat, könnyebben túlteszem magam rajtuk.
aztán volt néhány alkalom, amikor próbáltak eltántorítani attól, amiben hiszek és amit szeretek. ezek az alkalmak okoztak is némi fejfájást és néha komolyan elgondolkodtam, hogy most akkor én ki is, mi is vagyok. de aztán letisztáztam magamban a dolgokat és megbeszéltem magammal, hogy én senki kedvéért nem akarok, és nem is tudok más lenni.

és hát nem hagyhatom ki az éves beszámolóból a felejthetetlen élményeket sem:  a márciusi Girugämesh és az áprilisi Miyavi koncertet, a tavaszi és őszi Con-t, a Szigetet, és végül, de nem utolsó sorban az augusztusi találkozót Dodó barátosnémmel :D ezek az események mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy boldogabb legyen az évem ^^

a jövő évre nézve nincsenek fogadalmaim, viszont azt már elterveztem, hogy szakítani szeretnék a szokásaimmal. mostantól másképp szeretném csinálni a megszokott dolgaimat és szeretnék kicsit újítani, más szemszögből szemlélni a dolgokat. remélem, hogy hasonlóan eredményes év lesz a 2012-es esztendő is és ismét sikerül majd előrébb haladnom azon a bizonyos úton ^^v

kívánok Mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet! ^^

visszatérve a Karácsonyra. a fát már tegnap éjjel feldíszítettük Dórival, a délelőtt folyamán meg annyira nem volt kedvem az egészhez, hogy javarészt csak az ágyban feküdtem és zenét hallgattam. legszívesebben az ünnepi asztalhoz is pizsamában ültem volna oda.
természetesen a karácsonyi vacsora sem ment zökkenőmentesen, aztán mikor átjöttek bátyámék, akkor valahogy feloldódott a hangulat.  átadtuk az ajándékokat (a tea meglepinek külön örültem *-* köszi itt is, Dóri <3), utána pedig leültünk bátyámmal meg a barátnőjével hármasban összerakni az öcsémnek vett autópályát. olyan jól elszöszmötöltünk vele, hogy a végére már egész jól éreztem magam ^^
aztán elmentek, én pedig fellélegeztem, hogy végre túl vagyunk rajta, számomra ezzel vége is a Karácsonynak.

lehet, hogy azért is viselem ennyire rosszul ezt az időszakot, mert nagyon fáradt vagyok. még mindig nem sikerült kipihennem a tanfolyamot, amire még az itthoni dolgok is rátesznek egy lapáttal… én már tényleg csak pihenni akarok. aludni sokat és nem gondolni semmire, mert érzem, hogy egyszerűen már nincs energiám, egész nap csak feküdnék.
ezért is várom nagyon a jövő hetet, mikor is megint ellátogatok (vagy inkább betolakodok… xD) Dodó barátosnémékhez és ha minden a terv szerint megy, akkor egy hétig fogom őket boldogítani ^^ de nagyon jó lesz, végre feltöltődöm majd kicsit. aztán pedig újult erővel vághatok neki az új évnek ^^v

és ennyi lettem volna mára~
a jövő hét folyamán elvileg még jövök egy éves összefoglalóval~

az utolsó négy napunk már nagyon lightos volt, hétfőn-kedden még tanulgattunk, de kedden már házit sem kaptunk. szerdán meg már tényleg csak a legfontosabb dolgokat elevenítettük fel még egyszer. de már nagyon érződött, hogy itt a vége – egyrészt mindenki nagyon fáradt volt, másrészt pedig senki sem akart már nagyon a tanulásra koncentrálni. de a hangulat ettől függetlenül nagyon jó volt :D és mivel az utolsó napunkon, csütörtökön már csak karácsonyoztunk és ajándékoztunk és nosztalgiáztunk, így szerda délután átmentem a Rékához és átnéztük még utoljára a tételeket, rögzítettük a mentőöveket meg egymás bemutatását, és utána nekiálltunk sütit sütni :D egészen este 9-ig azt csináltuk, de nagyon jól elvoltunk. csomót beszélgettünk, röhögtünk és felelevenítettünk egy-két emlékezetes pillanatot a tanfolyamról.

aztán eljött a csütörtök, amit mindenki várt. jó volt, mert ott volt a mi sütink, plusz egy másik csoporttársam is hozott még sütit meg üdítőt, úgyhogy tisztára ilyen osztálybuli hangulat volt :D volt karácsonyi zene is, úgyhogy tényleg nagyon hangulatos volt :D az első órán még elolvastunk egy karácsonyi történetet meg gyerekek leveleit a Télapónak, és utána nekünk is kellett írni egyet :D utána pedig készítettünk díszeket a karácsonyfára, ami az udvaron volt. ez is annyira jó volt x3 kész karácsonyi műhely lett az osztályból x3 mindenki rajzolt, színezett, vágott, lyukasztott :D én egy kis pálcika-nyalóka formájú díszt csináltam :D szépen felaggattuk őket a fára, aztán elkezdtük átadni egymásnak az ajándékokat. stílusosan én kezdtem, máskülönben kimaradtam volna, mert én két nappal korábban megkaptam a csomagom orz mert a csoporttársam, aki húzott kicsit elnézte az időpontot, és hamarabb adta oda orz de nem csináltam belőle nagy ügyet, előfordul az ilyesmi :P meg amúgy is kaptam kárpótlást: kaptam a Csillától egy kis csomagot egy tök cuki rénszarvasos mécsestartóval meg a Rékától is kaptam egy pandás hűtőmágnest *w* úgy örültem neki, nem is számítottam rá, hogy kapok tőlük valamit ;_;♥
utána pedig odaadtuk a tanárunknak is az ajándékát – hát az annyira jó volt :’) úgy látszott rajta, hogy örül neki, tisztára meg volt hatódva ;_; egy szép kis dobozkát adtunk neki, amibe mindenféle finom teát pakoltunk meg mindenki írt bele egy kis kedves üzenetet. annyira szépet írt mindenki *-* még én is meghatódtam, mikor olvastam őket szerda délután ;^; e mellé kapott még egy bögrécskét is, hogy tudja miből inni a teáit :D
utána páran sajnos elmentek hamarabb, hogy időben hazaérjenek és ki tudják magukat pihenni a másnapi írásbelire. mi, pedig, akik még ott maradtunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk és elpusztítottuk a maradék süteményt.

másnap fél 8-ra kellett ott lennünk ugyanabban az épületben, ahol a felvételi is volt. előző este még nem is izgultam, meg úgy általában sem féltem tőle, csak túl akartam már lenni rajta. de mikor már ott voltunk bent a terem előtt, akkor azért összerándult a gyomrom >< rossz volt, mert úgy éreztem, hogy tök üres a fejem és nem tudok semmit, úgyhogy ez még rátett egy lapáttal xP de bíztam benne, hogy majd ha elkezdjük írni, akkor visszajön a tudás…
negyed 9-kor el is kezdtük az írásbeli első részét, a szövegértést. ettől nem féltem, tudtam, hogy ezt nem tudom nagyon elszúrni. bár a második feladatot mégis sikerült elbaltáznom kicsit, annyira értelmetlenek voltak a válaszlehetőségek >< de reményeim szerint ettől függetlenül is meg lesz ez a rész.
utána egyből jött a writing. na ettől paráztam. sose szerettem fogalmazást írni, és nagyon féltem, hogy valami olyan esszé írásos feladat lesz, amit én nem fogok tudni kifejteni. de aztán szerencsére nem így lett – egész könnyű volt a feladat. az első részben egy baráti levelet kellett írni arról, hogy külföldre utazom, és le kellett írni, hogy miért épp oda utazok, mennyi időre, mikor, hol fogok megszállni és milyen programokat tervezek. a második feladat meg elég testhezálló volt – egy blogbejegyzést kellett írni arról, hogy nem rég nyitott egy új könyvtár a városban és le kellett írni, hogy hol olvastam a megnyitóról, milyen az épület, milyen szolgáltatásokat lehet igénybe venni, és hogy átlagosan kik veszik igénybe és, hogy milyen könyveket kölcsönöztem onnan. egész jól ki tudtam fejteni mindkettőt – mondjuk az első lehetett volna jobb is, de mivel utálom a holiday témakört (ha a 3 és fél hónap alatt vagy hússzor nem írtunk belőle, akkor egyszer se ¬¬), ahhoz képest egész jól összedobtam xP

ez után volt egy 10 perces szünet, majd jött a listening. az első fele egy bekarikázós volt, ami első ránézésre könnyűnek is tűnhet, mivel ezt, ha csak egy kicsit is szerencsés az ember, tippeléssel is simán össze tudja hozni. de egyébként elég cseles volt, mert mindhárom válasz lehetőségről beszélt, csak persze máshogy, mint ahogy a papíron volt, úgyhogy nagyon kellett figyelni. de szerintem nem volt olyan gáz, órákon csináltunk már nehezebbet is. a második feladat pedig egy ikszelgetős volt (pedig mindenki arra számított, hogy beírós lesz xP). na hát ez kicsit ravasz volt. elég hülye logikája volt, gyorsan is beszéltek, de ha jól fülelt az ember és megjegyezte a főbb pontokat, akkor sikerülhetett bejelölni a válaszokat. úgy éreztem, hogy ez is ment, úgyhogy talán ez sem lesz para.

ezek után nem volt már más hátra, úgyhogy el is indultunk kifelé. hárman még elmentünk inni egy kapucsínót, aztán jöttem is haza. annyira jó volt túl lenni a felén *-* tisztára megkönnyebbültem. bár a szóbelitől eléggé paráztam, de már az sem érdekelt, mert annyira fáradt voltam, hogy én már csak túl akartam lenni rajta. tényleg éreztem, hogy az utolsó energiáimat használom fel erre a két napra. délután még gondolkodtam rajta, hogy bele kéne nézni a tételekbe, átfutni, amiben nem vagyok biztos, de aztán úgy gondoltam, hogy valószínű csak ártanék vele, úgyhogy inkább hagytam.

másnap nekünk csak 11-re kellett menni, úgyhogy nem kellett olyan korán kelni. bár 7-kor már így is fent voltam, nem bírtam aludni >< annyira egyben volt a gyomrom, egész álmomban vizsgáztam, meg a tételeket mondtam orz úgyhogy ébredés után mégiscsak belelapoztam a füzetbe, de – mint utólag kiderült – ez felesleges volt. szép lassan elkészültem, majd olyan fél 11 körül értem fel a suliba és közben folyamatosan hívogattuk egymást a Rékával, mert ő meg kicsit késésben volt orz de szerencsére odaért időben, én meg már majd elájultam ott az ajtó előtt orz nagyon paráztam, attól is, hogy milyen témát kapunk, attól is, hogy majd nem fog eszembe jutni semmit >< aztán végre valahára behívtak minket, odaadtuk a személyinket, bemondtuk a számunkat, majd be kellett mutatnunk egymást. ez még egész jól ment (bár így utólag persze már azt mondom, hogy most sokkal jobban menne xP). a bemutatkozás után arról kérdezgetett minket a vizsgabiztos bácsi, amiket elmondtunk egymásról – tőlem megkérdezte, hogy mióta és miért érdekel a japán kultúra. ezt még jól el is mondtam, aztán a Rékától is kérdezett, aztán közölte, hogy a témánk az egészség-betegség lesz, erről kéne társalognunk. így utólag visszagondolva, jó, hogy egy ilyen semleges témát kaptunk – járhattunk volna sokkal rosszabbul is. bár ezt is sikerült elbaltáznom. mivel úgy kellett volna kinéznie az egésznek, mint egy párbeszédnek, a Réka kérdezett. én meg válaszoltam. aztán mondtam volna még, de egyszerűen kiürült az agyam és az “And I…” kezdetű mondatomat itt abba is hagytam és csak ültem a csöndben orz orz orz hálát adok az égnek, hogy a Rékának ilyen jó a beszélőkéje és hogy kapcsolt, hogy gázban vagyok, úgyhogy megmentett még egy kérdéssel. de itt még mindig nem kapcsoltam, hogy nekem is vissza kéne kérdezni, úgyhogy ő kérdezett még orz aztán – gondolom – a pasi megunta, hogy kissé egyoldalú a beszélgetés, úgyhogy ő kérdezett mindkettőnktől xP utána jött a képleírás – három kép közül lehetett választani. én egy olyat választottam, amin egy nő állt egy ló mellett, és úgy általában az állatokról meg az állattartásról beszéltem. és ennyivel vége is volt, mondta, hogy majd 4-6 hét múlva értesítenek az eredményről.
hát nem tudom azt mondani, hogy megkönnyebbültem, hogy kijöttünk, mert borzasztó rosszul éreztem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam a Rékát :( annyira rossz volt, hogy így elszúrtam, legszívesebben sírva fakadtam volna :(

utána még megvártuk kint a Csilláékat, mert ők voltak az utolsók a csoportból, aztán elmentünk megünnepelni a befejezést ^^ fél kettőkor aztán elkezdtünk szedelőzködni és mindenki indult haza, illetve én még átmentem a Rékához, hogy itt is koccintsunk a nagy alkalomra. csak hát nem volt az igazi ez az egész ünneplősdi, mert ő nagyon fel volt dobva, én meg nagyon le voltam hangolva, úgyhogy nem voltam a legjobb társaság :/ fél 5-kor haza is jöttem.

aztán ahogy leültem ide, kijött belőlem minden, amit addig visszatartottam és csak sírtam. nagyon nagyon idegesített, hogy ilyen béna voltam. tudtam volna sokkal jobban is, nem tudom, miért fagytam le ennyire, de borzasztó volt. legszívesebben újracsináltam volna az egészet ><

másnapra sikerült valamennyire kialudni a rossz kedvemet, és kicsit pozitívabban álltam a dolgokhoz. remélem, hogy nem volt annyira rossz, hogy ne menjek át ._. de hát majd kiderül egy hónap múlva. az a lényeg, hogy túl vagyok rajta és most végre lehet pihenni ^^ kicsit furi még, hogy nincs nagyon mit csinálni – nincsenek házik, nem kell korán kelni. meg persze nagyon hiányzik a mi kis viharsarkunk, meg az állandó röhögések :( de majd remélhetőleg sokszor összefutunk, szerencsére nem lakunk egymástól messze, úgyhogy bármikor össze tudunk ülni ^^

és hát ennyi lenne a kis beszámolóm ^^v

mert természetesen nem mehetett simán a dolog… eredetileg szeptember 29-én adtam fel a rendelést, és annyi minden közbejött, hogy úgy alakult, hogy csak most, novemberben tudtam feladni a pénzt rá. de azt el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon jófejek és segítőkészek voltak a kpoptown-nál! folyamatosan zaklattam őket az e-mailjeimmel és mindig volt valami gondom, de tényleg nagyon kedvesek voltak! és nagyon gyorsak! :O 23-án adták fel a csomagomat, és elvileg 3-4 hét lenne mire megérkezik, de nekem már ma, egy hét után megjött! :O nem is számítottam rá, hogy ilyen gyors lesz *-*

de olyan vicces volt xD pont a varrónőtől jöttem kifelé és hívtam fel anyut, hogy jöjjön értem, mert nincs kedvem várni a buszra, mikor közölte, hogy épp most vette át a csomagom. én meg így az utca közepén egyből kaptam is egy kisebb fangirl rohamot és elkezdtem sipítozni a telefonba, hogy “TÉÉÉNYLEG? *___* ÉS A CD-M AZ, TUTI? *___* ÉS ÉS MILYEEEEN? *___* SIESS ÉRTEM!! *___*” XD úgyhogy amint hazaértünk, berontottam a házba és rá is vetettem magam a csomagolásra x3 próbáltam kíméletesen kibontani, de a harmadik nejlonnál feladtam xDD

de de de *___* óóóóóó~ annyira széééép *____* nyilván láttam már képeken, hogy milyen, meg tudtam, hogy méretileg is nagyobb lesz, mint egy szokványos cd, dehát azért élőben kézbe fogni mégis más *A*
egyébként Leeteuk borítósat rendeltem, mert hát Leeteuk imádat van *w* igazából a többieket is nagyon imádom, de hát na. Leeteuk az Leeteuk. (^_^)♥

waah olyan jó volt, egész délután hurcolásztam mindenhová magammal XD meg szépen megmutogattam mindenkinek *w* anyu azt mondta, hogy Donghae meg Shindong cuki XD kisebbik öcsémnél is Shindong a menő XD
már csak egy jó helyet kéne találnom, ahová kirakhatom a(z eddig 2 db-ból álló) kpop cd gyűjteményem. meg azt is kitaláltam, hogy a csudiszép photocardokkal, amik jártak hozzá, ki fogom tapétázni a falam *w* valahogy besuvasztom a Mr. Simple B verziós óriásposzter mellé xD

na, és hogy ne csak beszéljek róla, meg is mutatom ezt a szépséget *w*

egyébként az elején még vaciláltam egy kicsit, hogy ezt rendeljem, vagy az A-cha-t, mert azon ugye van plusz 5 szám, ami ezen a verzión nincs. de aztán meggyőztem magam, hogy nekem az A verzió kell :P mégiscsak ez az igazi Mr. Simple, itt kezdődött minden, én ezzel az albummal szerettem meg őket ^^ meg ez amúgy is tök különleges szerintem, és azt se felejtsük el, hogy valószínűleg most hosszabb ideig ez lesz az utolsó albumuk ._. (ezért is akartam mindenképp megvenni valamelyiket.)
aztán majd ha úgy alakulnak az anyagiak, akkor a többit is beszerzem szép lassan :P

 és ha már itt vagyok, még így a végére zárójelesen megjegyezném, hogy egyébként pedig jelen pillanatban minden okésnak tűnik ^^v mostanában töröm a fejem egy-két dolgon, de ezeket még én magam sem tudom rendesen megfogalmazni, úgyhogy ha letisztáztam magamban, akkor ide is le fogom írni. a suliban is rendben van minden; már egyre jobban érződik, hogy itt a vége – már csak 6 nap! jövőhét hétvégén túl leszek az egészen. egyre jobban bízom abban is, hogy sikeresen. tényleg furi lesz, hogy nem kell korán kelni, nem lesznek házik. fura lesz megint itthon lógni. abból a szempontból viszont várom, hogy végre kipihenhetem magam és újra talizunk Dódóval is *-* aztán januártól belevetem magam a munkakeresésbe, és ameddig nem lesz jobb, visszamegyek újságozni, mert a pénz mindenképp kelleni fog.

és hát ennyi lettem volna mára ^^v majd még jövök~

és muszáj elmesélnem azt is, hogy mennyire tsodálatosan-fantasztikusan-lenyűgöző napom volt ma *w* mindig olyan lehangolt szoktam lenni a szülinapomon, de most péntek óta (mikor is barátosnéim elkövették ellenem azt a kis merényletet :P) tök rá voltam hangolódva az egészre és olyan ünnepi hangulatom volt ^w^ és én most annyira boldog vagyok x3 olyan rég volt már ilyen jó szülinapom *-* tök sokan felköszöntöttek és kaptam sok apróságot is, és még tortám is volt – kettő is! (ami mellesleg különlegesnek számít, mert egyébként nem nagyon szokott lenni :P)
reggel Dóri már úgy ébresztett, hogy hozzám vágta az egyik ajándékot, ami nevezetesen egy kis Angry Bird plüss volt :D

de nagyon örültem neki, mert ezt direkt én kértem x3 (mármint nem azt, hogy hozzám vágja orz XD) mióta megláttam Seunghyun Good morning, Bob! videójában, eldöntöttem, hogy nekem kell egy ilyen XD

utána bejöttek anyuék is és ágyba kaptam a reggeli habos kávét *w* hát szeretnék mindennap így ébredni xD ők is felköszöntöttek és kaptam még egy csomó csudijó dolgot *w*
aztán megvolt a szülinapos ebéd is, és akkor jött a meglepi, hogy még tortát is kapok *-* fekete-erdőt *-* az a kedvencem x3

úúúgy örültem *-* máskor mindig kisebbik öcsémmel tartjuk egyben, mert neki 3 nappal később van a szülinapja, de most úgy jött ki, hogy neki majd jövőhéten tartjuk. és most olyan érzés jó volt, hogy csak rólam szólt ez a nap *-*

úgyhogy ennek hála egész nap tök jó kedvem volt és teljesen feltöltődtem :D

ezúton is köszönöm széépen mindenkinek, aki gondolt rám!! *3*♥

utoljára elég negatív hangvételű dolgokról írtam – ezeken azóta szerencsére sikerült túltennem magam. annyit görcsöltem mindenen, semmi sem volt jó, semmi sem ment úgy, ahogy én azt szerettem volna, már a csoporttársaim is idegesítettek. aztán egy nap eldöntöttem, hogy én nem fogok idegeskedni, leszarom az egészet úgy, ahogy van. úgyhogy ezután következett egy rövid időszak, amikor tényleg leszartam mindent… a tanulást, a nyelvvizsga se érdekelt, meg úgy semmi… aztán szerencsére ezen is átléptem és most újra jó minden, visszajött a kedv. és most, hogy ilyen közel a vége – már csak egy hónap! már csak 20 alkalommal kell bemennünk! – rájöttem, hogy azért hiányozni fog ;_; annyira jól össze lett válogatva ez a kis csoport, mindenki egy egyéniség, és tök összetartóak vagyunk, szerencsére mindig megtaláljuk a közös nevezőt és nagyon sok közös programot találunk ki. a tanárunkat is nagyon megszerettem, ritka az ilyen jó tanár és iszonyú jófej is, és segítőkész. meg ő is mindig benne van minden “buliban”, amit kitalálunk :D
így visszagondolva azért tényleg marha gyorsan elrepült az a 3 hónap :O most már nagyban tételezünk, gyakoroljuk a vizsgafeladatokat, mostanában sok fogalmazást is kell írni, úgyhogy tényleg arra megyünk rá, hogy minden menjen a vizsgán. most megint olyan, mint érettséginél volt… nem is az, hogy félek, hanem inkább már túl akarok lenni rajta. túl akarok már lenni azon az idegölő pillanaton, amíg kint várom, hogy behívjanak és leüljek és elkezdjem mondani. mert utána már simán megy minden. legalábbis muszáj lesz simán mennie :P de szerencsére nagyon jó párom van, jövőhéttől ülünk össze órák után gyakorolni is, úgyhogy tuti, hogy nem lesz gond. ^^

aztán, hogy utána mi lesz… hát arról még fogalmam sincs. abban biztos vagyok, hogy egy plusz nyelvvizsgával sem lesz sokkal könnyebb állást találnom… de igyekszem, mert határozott célom, hogy ha végre valahára találtam egy tök-mindegy állást, ami pénzt hoz, akkor abban a pillanatban elkezdek félrerakni a koreai és/vagy japán tanulmányaimra. eredetileg ugyebár erre a támogatásként kapott kis 42ezer forintomból akartam eltenni, dehát elég naiv voltam, hogy azt gondoltam, hogy ez lehetséges… ez a pénz pont arra elég, hogy semmire… ahhoz, hogy félrerakjam túl sok, viszont, hogy igazán be tudjam osztani mindenre, ahhoz meg kevés. úgyhogy folyton dilemmázok, hogy most akkor mi legyen, mit vegyek, mit ne vegyek. most csak ez az egy cél lebeg a szemem előtt, hogy munkát találni → nyelvet tanulni → elmenni innen. más megoldás nincs.

és ha már itt vagyok, azt is elmesélem, hogy milyen csudijó napom volt ma x3 kicsit morcin ébredtem, de aztán egyből jobb kedvem lett, mert felfértem a buszra (igen, ez egy normális reggelen sikerélménynek számít! háh). aztán bementem a suliba, a Réka meg kihívott cigizni. ami eléggé nem mindennapi dolog, de azért kimentem vele. és akkor jött a váratlan része a dolognak: ezek a kis sunyik készültek nekem szülinapi meglepivel *A* elénekelték nekem a Boldog Szülinapot dalocskát  meg kaptam kis tortácskát meg apró ajándékokat *-* hát én úgy örültem, nem is számítottam rá *-*♥ és olyan cuki dolgokat kaptam – egy ilyen cicás-macis-kutyás ultra-aranyos ablakmatricát meg epres és masnis hajgumit, meg meg a Csillától egy 3 részes kanji tanuló kártyacsomagot *___* olyan kis cukik, hogy gondoltak rám ;_;♥ szóval ez így meg is alapozta a napomat, és volt megint sok röhögés ott a left cornerben :D
egyébként Ők ketten azok, akik különösen hiányozni fognak a csoportból ._. úgy megszerettem őket, meg mindig segítünk egymásnak, mindig röhögünk és és… örülök, hogy megismerhettem őket♥ remélem, a vizsga után is fogjuk még tartani a kapcsolatot ^^

és hát akkor röviden ennyi lett volna a kis beszámolóm. hétvégén még lehet, hogy írok, mert szülinapozás lesz. olyan furi. 23 éves leszek. HUSZONHÁROM. az már olyan felnőtt… én meg még mindig nem érzem magam annak. dehát előbb-utóbb majd csak eljutok oda is ^^v

a vasárnapot nagyon vártam – mint mindig :D de most nem csak a klipvetítés miatt, hanem mert úgy volt, hogy jönnek Dodóék is és olyan jó lett volna talizni *-* már tök jól elterveztük az egészet x3 csak aztán reggelre Dodó lebetegedett és mégse tudtak jönni ;__; tök sajnáltam, mert már úgy beleéltük magunkat ;__; deee tavasszal mindenképp bepótoljuk ><
ezt a napot is vásárlással kezdtük, elköltöttük a maradék aprópénzünket xD vettünk egy Tricky-t meg Dodónak vettem még egy kitűzőt, aztán ennyivel le is zártuk a költekezést :P ezután bevágódtunk a nagyterembe a Cosplay performance versenyre. előtte még volt Kilari vetítés. hát az még egy beteg anime o.e hát a performance-ek… tavasszal ezek is jobbak voltak ._. hiányoltam a Chili boys-t meg a Batárt >< ők mindig olyan jók x3 de azért elvoltunk :D meg drukkoltunk, mert Dóri osztálytársai is felléptek egy Nana-s előadással és tök izgi volt x3 de jók voltak :D
a verseny után felmentünk a Karaoke terembe a klipvetítésre. én mindig ezt várom a legjobban x3 tök más így látni a kedvenc klipjeimet x3 meg mindig találok magamnak egy-két új kedvencet *w*
most is kinéztem kettőt, egy JYJ számot és a Crossfaith Omen feldolgozását *_*

egyébként a klipek megint nagyon jól voltak összeválogatva szerintem ^^  jrockból meg kpopból is voltak a kedvenceim *w* mondjuk mikor már csak 10 perc volt hátra és még mindig nem adtak Super Juniort, kezdtem kicsit aggódni xP mert hát egyértelmű volt, hogy annak kell lennie :P de aztán utolsó előtti számnak belökték a Mr Simple-t és totál megőrült mindenki :| szó szerint a klip elejétől a végéig sikított mindenki, mint az állat. durva volt :| de tök jó x3
csak azt volt fura látni, hogy a jrock meg a jpop hogy megy ki a divatból…  régebben azért nem igen volt olyan, hogy egy KAT-TUN-nak vagy egy Alice Nine-nak nincs sikítás… most meg alig volt :/ inkább a kpopra volt nagyon rápörögve mindenki xP
a klipvetítés után visszamentünk a nagyterembe a táncos AMV-kre. hát az valami brutál volt x’DD már fájt a hasam a sok röhögéstől, de komolyan xDD volt egy srác – nem tudom, kit akart cosplayelni, de valami golyó volt a fején,  és annyira vicces volt, ahogy előadta magát ott a színpad közepén, hogy az kész XDDDDD utána még megvártuk az eredményhirdetést, aztán mentünk haza ^^

megint nagyon-nagyon jó volt, és végre feltöltött egy kicsit : ) már most nagyon várom a tavaszit x3 remélem, akkor már tényleg tudunk találkozni Dodóékkal és akkor majd jól bepótolunk mindent, ami most kimaradt ;D

a végére még egy kép a szerzeményeimről *w*

de nem tudom megfogalmazni. nem tudom pontosan megmondani, hogy mi zajlik le most bennem. csak azt tudom, hogy valami most nagyon más, teljesen össze vagyok zavarodva érzelmileg. megint érzem, hogy forog a kerék, valami megint változik. és vannak napok, mikor úgy érzem, hogy ez jó, és teljesen pozitívan állok hozzá és úgy érzem, hogy ez kell nekem, és minden úgy fog alakulni, ahogy én azt szeretném és végre normális lesz minden.

de vannak olyan napok, mikor ijesztő ez az egész, és szeretném megállítani a folyamatot, és szeretnék visszamenni abba, amiben eddig voltam, mert nem akarom, hogy normális legyen minden. mert nekem ez a normális.

az utóbbi egy hétben megint jönnek elő a régi érzések, mikor minden ok nélkül sírtam. rengeteget. és minden olyan nehéz volt. és nem tudom, hogy mi lesz így, de nem akarok visszakerülni abba az állapotba. csak most megint minden olyan nehéznek tűnik. tanácstalan vagyok és céltalan, és megint ott tartok, hogy baromi szar egyedül.

és… és… nem tudom. már megint nem tudom. és ez most már annyira irritál, hogy igazából már azt sem tudom, hogy mit nem tudok, mert sokszor annyira tele van a fejem, hogy legszívesebben lekapcsolnám az agyam a testemről és csak úgy nem lennék. egy hétig, vagy egy hónapig. vagy örökre.

mennyivel könnyebb lenne minden…