az eredmények

hétfőn végre felkerültek a nyelvvizsga eredmények az ECL honlapra, úgyhogy délelőtt gyorsan be is ütöttem a kis kódomat, hogy kiadja az eredményem. és miután ez megtörtént, megkönnyebbültem. nem örültem, csak megkönnyebbültem.

a hallás utáni értésem 95%, a szóbeli kommunikációm pedig 68% lett, ami egy átlagos 82%-ot adott ki a szóbeli részre.
az olvasott szöveg megértése 95%-osra sikeredett, míg az írásbeli kommunikáció 90%-osra. a kettő együtt adott ki egy 93%-os átlagot.
ezek alapján a vizsgateljesítményem 87%-ot ért el, ami elegendő volt a sikeres vizsgához.

még mindig bosszant, hogy a szóbelin olyan béna voltam… az a 68% annyira lehúzza az egészet :( viszont tényleg megkönnyebbültem, hogy legalább sikerült. a többi résszel mondhatni meg vagyok elégedve, nagyjából így teljesítettem órákon is. plusz, ahhoz képest, hogy a 3 és fél hónap alatt itthon a házi íráson kívül szinte nem is foglalkoztam az angollal, elég szép teljesítmény.

azt kicsit sajnálom, hogy nem nézhetjük meg majd a kijavított feladatokat ._. engem érdekelne, hogy mik voltak a hibáim…

no mindegy. a lényeg, hogy ez is meg van, sikerült, lesz róla egy papírom ^^v

STRONG POP – LM.C újra Budapesten!

2 év után végre visszatér hozzánk maya és Aiji az LM.C LIVE TOUR 2012 -STRONG POP-world wide turné keretein belül! a koncertre május 17-én kerül sor, állítólag a Club 202-ben (bár remélem, hogy ez csak pletyka és megmarad a szokásos helyszín: a Diesel club ._.)

a koncert előtt még megajándékoznak minket egy új kislemezzel valamint egy új albummal is, úgyhogy lehet majd betanulni az új dalokat :D

annyira örülök, hogy megint eljönnek ide, nagyon vártam már, hogy újra nálunk koncertezzenek *-* ők voltak az első J-rock banda, akiket láttam élőben és hatalmas élmény volt részt venni a 2010-es koncertjükön *-* biztos vagyok benne, hogy a mostani is felejthetetlen lesz ♥

további dátumok és helyszínek:

5 / 11 (Friday) Moscow, Russia

5 / 13 (Sunday), Helsinki, Finland

5 / 15 (Tuesday), Berlin, Germany

5 / 16 (Wednesday), Warsaw, Poland

5 / 17 (Thursday), Budapest, Hungary

5 / 19 (Saturday), Munichn, Germany

5 / 20 (Sunday), Lyon, France

5 / 21 (Monday), Paris, France

5 / 23 (Wednesday), London, United Kingdom

5 / 24 (Thursday), Bochum, Germany

& More ….

2011

huh, most akkor valahogy össze kéne szednem, hogy mi minden is történt ebben az évben… már egy ideje ezen jár az agyam, próbálom összefoglalni az eseményeket, összegezni az évet és számításba venni a jövő évi célokat.

a tavalyi összefoglalómat a rossz dolgokkal kezdtem, és gondoltam, ugyanazt a mintát követem és idén is ezzel indítok, de… én tényleg nem emlékszem a rossz dolgokra. én 2011-et egy teljesen pozitív évnek látom, ami hozzátett ahhoz, hogy több legyek, hogy tovább lépjek. persze, voltak családi gondok, de ahogy ezt a karácsonyi bejegyzésemben is írtam, nem új gondok. már évek óta ezekkel küzdünk, úgyhogy mostmár említésre sem méltóak.
az állásproblémáim meg idén annyira nem kötöttek le, mivel a januári fejmosás után, mikor bátyám és barátnője rávett, hogy jelentkezzek vissza a munkaügyibe és csináljuk meg rendesen az önéletrajzom, pozitívabban álltam a dolgokhoz. már csak azért is, mert akkor, januárban jeleztem a munkaügyiseknél, hogy ha van lehetőség jelentkezni egy tanfolyamra, akkor mindenképp írják fel a nevem. és mivel azt ígérték, hogy biztosan fog indulni, mondhatni hátradőltem és vártam az értesítésre. ennek aztán augusztusban meg is lett a gyümölcse – behívtak felvételizni, amit szerencsére sikeresen megírtam és be is kerültem az angol csoportba. persze addig rengetegszer megkaptam, hogy keressek már valamit, de én mindenképp tartottam magam a célomhoz, mert ezt a lehetőséget mindenképp ki akartam használni. és milyen szerencsém volt :) a tanfolyam indulásáig pedig anyuval jártam újságozni, egyrészt, hogy lekössem magam valamivel, más részt pedig, hogy legyen valami kis pénzem. de nem bántam, mert szerettem ^^

hát a tanfolyam pedig… mondhatni ez az évem csúcspontja. jó, tudom, nagyon sokat hisztiztem a 3 és fél hónap alatt és iszonyatosan el is fáradtam. de el sem tudom mondani, milyen sokat adott nekem ez az egész. sokkal több hitem van magamban, sokkal magabiztosabb lettem, nagyobb lett az önbizalmam. érezhetően előrébb jutottam egy lépéssel. örülök, hogy új emberekkel ismerkedtem meg, és hogy tanulhattam – nem csak angolt.

lelkileg… volt néhány zavaros pillanatom. de ezek korántsem voltak olyan drasztikusak, mint az előző években. már nem borulok ki ok nélkül. sőt, azt hiszem, már sehogy sem borulok ki. nincsenek már drámai sírás-rohamaim, mikor bezárkózom a fürdőszobába vagy bebújok a takaróm alá és sírva alszom el. azt hiszem, megtanultam kezelni a problémákat, könnyebben túlteszem magam rajtuk.
aztán volt néhány alkalom, amikor próbáltak eltántorítani attól, amiben hiszek és amit szeretek. ezek az alkalmak okoztak is némi fejfájást és néha komolyan elgondolkodtam, hogy most akkor én ki is, mi is vagyok. de aztán letisztáztam magamban a dolgokat és megbeszéltem magammal, hogy én senki kedvéért nem akarok, és nem is tudok más lenni.

és hát nem hagyhatom ki az éves beszámolóból a felejthetetlen élményeket sem:  a márciusi Girugämesh és az áprilisi Miyavi koncertet, a tavaszi és őszi Con-t, a Szigetet, és végül, de nem utolsó sorban az augusztusi találkozót Dodó barátosnémmel :D ezek az események mind mind hozzájárultak ahhoz, hogy boldogabb legyen az évem ^^

a jövő évre nézve nincsenek fogadalmaim, viszont azt már elterveztem, hogy szakítani szeretnék a szokásaimmal. mostantól másképp szeretném csinálni a megszokott dolgaimat és szeretnék kicsit újítani, más szemszögből szemlélni a dolgokat. remélem, hogy hasonlóan eredményes év lesz a 2012-es esztendő is és ismét sikerül majd előrébb haladnom azon a bizonyos úton ^^v

kívánok Mindenkinek nagyon boldog és sikerekben gazdag új évet! ^^

karácsony

hát Karácsony… igazából nem is tudom, miért pazarlok erre egy bejegyzést. a hangulatom – szokás szerint – borzalmas volt. vagy mondhatjuk úgy is, hogy idén különösen borzalmas volt. hiába volt hó, hiába volt szép karácsonyfa, hiába volt hangulatos karácsonyi zene, nekem egy csepp ünnepi hangulatom nem volt és nem éreztem magamban annyi felesleges energiát, amit ma arra tudnék pazarolni, hogy úgy tegyek, mintha iszonyat boldog lennék. meg nem is láttam értelmét. nem vagyok Karácsony-utáló, de imádó sem. egyszerűen nem látok benne mögöttes tartalmat, az egésznek olyan érzete van, mintha csak azért lenne az egész hajcihő, mert ez így szokás, mert benne van a naptárban, hogy Karácsony van.
én pedig ezt utálom. általában úgy vagyok a dolgokkal, hogy ha nem lehet olyan, amilyet én elképzeltem, akkor inkább ne is legyen semmilyen. félmegoldásokkal nem érem be. és így van ez a Karácsonnyal is. ha az ünnep nem lehet igazi, meghitt, békés és boldog, ahol az egész család együtt van és egyetlen egy napra mindenki elfelejti a saját kis problémáit, és inkább együtt tölti az időt, akkor inkább ne is legyen semmilyen. nálunk ez a probléma. nálunk a Karácsony nem meghitt, és végképp nem békés. boldognak sem nevezném és azt sem mondhatom, hogy az egész család együtt van. mióta a Papa nincs, azóta gyakorlatilag széthullott a családi egység. hiába élünk együtt, valahogy mindenki el van foglalva a saját kis világával… (köztük vagyok én is, nem hibáztatok senkit, mielőtt félreértené valaki.) csak ez annyira rossz. és néha annyira változtatnék rajta, néha annyira jó lenne, ha meg tudnánk beszélni egymással a problémáinkat, de aztán mindig rájövök, hogy ez a mi családunkban lehetetlen, mert belőlünk hiányzik a ‘kommunikáció-gén’. soha semmit nem tudunk megbeszélni egymással, mindig csak magunkban zsörtölődünk. ez régen is így volt és valószínűleg ezután sem lesz másképp.
az utóbbi időben (konkrétan mióta vége a tanfolyamnak) érzem igazán, hogy mennyire irritál ez. hogy mennyire sok a családommal eltöltött idő, amit rosszul használunk fel. egyre többször merül fel bennem a gondolat, hogy elég volt belőlük, kell egy kis szünet, mert így megfulladok. szinte biztos vagyok benne, hogy ők is ugyanígy éreznek, ők is elszabadulnának egy kicsit, csak… én ezzel nem tudok mit kezdeni. az ő életüket én nem tudom megváltoztatni, és – rájöttem, hogy – nem is akarom. a tanfolyam utáni első hetemben több vita is lezajlott itthon, és akkor jöttem rá, hogy engem ez már nem érdekel. újra és újra ugyanazon a problémán lovagolunk, már évek óta, és egyszerűen képtelenek vagyunk túllépni rajta. elég volt. unom már. nem akarok vele foglalkozni. nem érdekel már, hogy el kéne költöznünk, nem érdekel, hogy nincs pénz semmire, nem érdekel, hogy ott a rengeteg adósság. NEM ÉR-DE-KEL. nem akarok itt leragadni. lehet, hogy ez most nagyon önző dolognak hangzik, de ez az igazság. megmondjam miért? mert úgysem adnak a szavamra. én a húszon-akárhány évemmel ne mondjam már meg, hogy a felnőttek hogy intézzék a dolgokat. hát akkor én kérek elnézést. oldják meg maguknak. másrészt meg, ha örökké ezeken a problémákon rágódok, sosem fogok előrébb jutni a saját életemben.
úgyhogy – amíg nem lesz jobb – addig kifejlesztettem azt a stratégiát, hogy bezárkózok a szobámba és minimumra csökkentem a családommal való beszélgetést; ha pedig mégis szóba jönnek a problémás témák, egyszerűen becsukom a fülem és meg sem hallom. nem akarok azokon a problémákon idegeskedni, amiket nem én okoztam. nem én tehetek róla, és nem is én fogom tudni megoldani.

visszatérve a Karácsonyra. a fát már tegnap éjjel feldíszítettük Dórival, a délelőtt folyamán meg annyira nem volt kedvem az egészhez, hogy javarészt csak az ágyban feküdtem és zenét hallgattam. legszívesebben az ünnepi asztalhoz is pizsamában ültem volna oda.
természetesen a karácsonyi vacsora sem ment zökkenőmentesen, aztán mikor átjöttek bátyámék, akkor valahogy feloldódott a hangulat.  átadtuk az ajándékokat (a tea meglepinek külön örültem *-* köszi itt is, Dóri <3), utána pedig leültünk bátyámmal meg a barátnőjével hármasban összerakni az öcsémnek vett autópályát. olyan jól elszöszmötöltünk vele, hogy a végére már egész jól éreztem magam ^^
aztán elmentek, én pedig fellélegeztem, hogy végre túl vagyunk rajta, számomra ezzel vége is a Karácsonynak.

lehet, hogy azért is viselem ennyire rosszul ezt az időszakot, mert nagyon fáradt vagyok. még mindig nem sikerült kipihennem a tanfolyamot, amire még az itthoni dolgok is rátesznek egy lapáttal… én már tényleg csak pihenni akarok. aludni sokat és nem gondolni semmire, mert érzem, hogy egyszerűen már nincs energiám, egész nap csak feküdnék.
ezért is várom nagyon a jövő hetet, mikor is megint ellátogatok (vagy inkább betolakodok… xD) Dodó barátosnémékhez és ha minden a terv szerint megy, akkor egy hétig fogom őket boldogítani ^^ de nagyon jó lesz, végre feltöltődöm majd kicsit. aztán pedig újult erővel vághatok neki az új évnek ^^v

és ennyi lettem volna mára~
a jövő hét folyamán elvileg még jövök egy éves összefoglalóval~

tomorrow never dies

a hétvégén túlestem az angol nyelvvizsgán, úgyhogy gondoltam kicsit beszámolok róla, meg az utolsó hetünkről ^^

az utolsó négy napunk már nagyon lightos volt, hétfőn-kedden még tanulgattunk, de kedden már házit sem kaptunk. szerdán meg már tényleg csak a legfontosabb dolgokat elevenítettük fel még egyszer. de már nagyon érződött, hogy itt a vége – egyrészt mindenki nagyon fáradt volt, másrészt pedig senki sem akart már nagyon a tanulásra koncentrálni. de a hangulat ettől függetlenül nagyon jó volt :D és mivel az utolsó napunkon, csütörtökön már csak karácsonyoztunk és ajándékoztunk és nosztalgiáztunk, így szerda délután átmentem a Rékához és átnéztük még utoljára a tételeket, rögzítettük a mentőöveket meg egymás bemutatását, és utána nekiálltunk sütit sütni :D egészen este 9-ig azt csináltuk, de nagyon jól elvoltunk. csomót beszélgettünk, röhögtünk és felelevenítettünk egy-két emlékezetes pillanatot a tanfolyamról.

aztán eljött a csütörtök, amit mindenki várt. jó volt, mert ott volt a mi sütink, plusz egy másik csoporttársam is hozott még sütit meg üdítőt, úgyhogy tisztára ilyen osztálybuli hangulat volt :D volt karácsonyi zene is, úgyhogy tényleg nagyon hangulatos volt :D az első órán még elolvastunk egy karácsonyi történetet meg gyerekek leveleit a Télapónak, és utána nekünk is kellett írni egyet :D utána pedig készítettünk díszeket a karácsonyfára, ami az udvaron volt. ez is annyira jó volt x3 kész karácsonyi műhely lett az osztályból x3 mindenki rajzolt, színezett, vágott, lyukasztott :D én egy kis pálcika-nyalóka formájú díszt csináltam :D szépen felaggattuk őket a fára, aztán elkezdtük átadni egymásnak az ajándékokat. stílusosan én kezdtem, máskülönben kimaradtam volna, mert én két nappal korábban megkaptam a csomagom orz mert a csoporttársam, aki húzott kicsit elnézte az időpontot, és hamarabb adta oda orz de nem csináltam belőle nagy ügyet, előfordul az ilyesmi :P meg amúgy is kaptam kárpótlást: kaptam a Csillától egy kis csomagot egy tök cuki rénszarvasos mécsestartóval meg a Rékától is kaptam egy pandás hűtőmágnest *w* úgy örültem neki, nem is számítottam rá, hogy kapok tőlük valamit ;_;♥
utána pedig odaadtuk a tanárunknak is az ajándékát – hát az annyira jó volt :’) úgy látszott rajta, hogy örül neki, tisztára meg volt hatódva ;_; egy szép kis dobozkát adtunk neki, amibe mindenféle finom teát pakoltunk meg mindenki írt bele egy kis kedves üzenetet. annyira szépet írt mindenki *-* még én is meghatódtam, mikor olvastam őket szerda délután ;^; e mellé kapott még egy bögrécskét is, hogy tudja miből inni a teáit :D
utána páran sajnos elmentek hamarabb, hogy időben hazaérjenek és ki tudják magukat pihenni a másnapi írásbelire. mi, pedig, akik még ott maradtunk, zenét hallgattunk, beszélgettünk és elpusztítottuk a maradék süteményt.

másnap fél 8-ra kellett ott lennünk ugyanabban az épületben, ahol a felvételi is volt. előző este még nem is izgultam, meg úgy általában sem féltem tőle, csak túl akartam már lenni rajta. de mikor már ott voltunk bent a terem előtt, akkor azért összerándult a gyomrom >< rossz volt, mert úgy éreztem, hogy tök üres a fejem és nem tudok semmit, úgyhogy ez még rátett egy lapáttal xP de bíztam benne, hogy majd ha elkezdjük írni, akkor visszajön a tudás…
negyed 9-kor el is kezdtük az írásbeli első részét, a szövegértést. ettől nem féltem, tudtam, hogy ezt nem tudom nagyon elszúrni. bár a második feladatot mégis sikerült elbaltáznom kicsit, annyira értelmetlenek voltak a válaszlehetőségek >< de reményeim szerint ettől függetlenül is meg lesz ez a rész.
utána egyből jött a writing. na ettől paráztam. sose szerettem fogalmazást írni, és nagyon féltem, hogy valami olyan esszé írásos feladat lesz, amit én nem fogok tudni kifejteni. de aztán szerencsére nem így lett – egész könnyű volt a feladat. az első részben egy baráti levelet kellett írni arról, hogy külföldre utazom, és le kellett írni, hogy miért épp oda utazok, mennyi időre, mikor, hol fogok megszállni és milyen programokat tervezek. a második feladat meg elég testhezálló volt – egy blogbejegyzést kellett írni arról, hogy nem rég nyitott egy új könyvtár a városban és le kellett írni, hogy hol olvastam a megnyitóról, milyen az épület, milyen szolgáltatásokat lehet igénybe venni, és hogy átlagosan kik veszik igénybe és, hogy milyen könyveket kölcsönöztem onnan. egész jól ki tudtam fejteni mindkettőt – mondjuk az első lehetett volna jobb is, de mivel utálom a holiday témakört (ha a 3 és fél hónap alatt vagy hússzor nem írtunk belőle, akkor egyszer se ¬¬), ahhoz képest egész jól összedobtam xP

ez után volt egy 10 perces szünet, majd jött a listening. az első fele egy bekarikázós volt, ami első ránézésre könnyűnek is tűnhet, mivel ezt, ha csak egy kicsit is szerencsés az ember, tippeléssel is simán össze tudja hozni. de egyébként elég cseles volt, mert mindhárom válasz lehetőségről beszélt, csak persze máshogy, mint ahogy a papíron volt, úgyhogy nagyon kellett figyelni. de szerintem nem volt olyan gáz, órákon csináltunk már nehezebbet is. a második feladat pedig egy ikszelgetős volt (pedig mindenki arra számított, hogy beírós lesz xP). na hát ez kicsit ravasz volt. elég hülye logikája volt, gyorsan is beszéltek, de ha jól fülelt az ember és megjegyezte a főbb pontokat, akkor sikerülhetett bejelölni a válaszokat. úgy éreztem, hogy ez is ment, úgyhogy talán ez sem lesz para.

ezek után nem volt már más hátra, úgyhogy el is indultunk kifelé. hárman még elmentünk inni egy kapucsínót, aztán jöttem is haza. annyira jó volt túl lenni a felén *-* tisztára megkönnyebbültem. bár a szóbelitől eléggé paráztam, de már az sem érdekelt, mert annyira fáradt voltam, hogy én már csak túl akartam lenni rajta. tényleg éreztem, hogy az utolsó energiáimat használom fel erre a két napra. délután még gondolkodtam rajta, hogy bele kéne nézni a tételekbe, átfutni, amiben nem vagyok biztos, de aztán úgy gondoltam, hogy valószínű csak ártanék vele, úgyhogy inkább hagytam.

másnap nekünk csak 11-re kellett menni, úgyhogy nem kellett olyan korán kelni. bár 7-kor már így is fent voltam, nem bírtam aludni >< annyira egyben volt a gyomrom, egész álmomban vizsgáztam, meg a tételeket mondtam orz úgyhogy ébredés után mégiscsak belelapoztam a füzetbe, de – mint utólag kiderült – ez felesleges volt. szép lassan elkészültem, majd olyan fél 11 körül értem fel a suliba és közben folyamatosan hívogattuk egymást a Rékával, mert ő meg kicsit késésben volt orz de szerencsére odaért időben, én meg már majd elájultam ott az ajtó előtt orz nagyon paráztam, attól is, hogy milyen témát kapunk, attól is, hogy majd nem fog eszembe jutni semmit >< aztán végre valahára behívtak minket, odaadtuk a személyinket, bemondtuk a számunkat, majd be kellett mutatnunk egymást. ez még egész jól ment (bár így utólag persze már azt mondom, hogy most sokkal jobban menne xP). a bemutatkozás után arról kérdezgetett minket a vizsgabiztos bácsi, amiket elmondtunk egymásról – tőlem megkérdezte, hogy mióta és miért érdekel a japán kultúra. ezt még jól el is mondtam, aztán a Rékától is kérdezett, aztán közölte, hogy a témánk az egészség-betegség lesz, erről kéne társalognunk. így utólag visszagondolva, jó, hogy egy ilyen semleges témát kaptunk – járhattunk volna sokkal rosszabbul is. bár ezt is sikerült elbaltáznom. mivel úgy kellett volna kinéznie az egésznek, mint egy párbeszédnek, a Réka kérdezett. én meg válaszoltam. aztán mondtam volna még, de egyszerűen kiürült az agyam és az “And I…” kezdetű mondatomat itt abba is hagytam és csak ültem a csöndben orz orz orz hálát adok az égnek, hogy a Rékának ilyen jó a beszélőkéje és hogy kapcsolt, hogy gázban vagyok, úgyhogy megmentett még egy kérdéssel. de itt még mindig nem kapcsoltam, hogy nekem is vissza kéne kérdezni, úgyhogy ő kérdezett még orz aztán – gondolom – a pasi megunta, hogy kissé egyoldalú a beszélgetés, úgyhogy ő kérdezett mindkettőnktől xP utána jött a képleírás – három kép közül lehetett választani. én egy olyat választottam, amin egy nő állt egy ló mellett, és úgy általában az állatokról meg az állattartásról beszéltem. és ennyivel vége is volt, mondta, hogy majd 4-6 hét múlva értesítenek az eredményről.
hát nem tudom azt mondani, hogy megkönnyebbültem, hogy kijöttünk, mert borzasztó rosszul éreztem magam, hogy ilyen helyzetbe hoztam a Rékát :( annyira rossz volt, hogy így elszúrtam, legszívesebben sírva fakadtam volna :(

utána még megvártuk kint a Csilláékat, mert ők voltak az utolsók a csoportból, aztán elmentünk megünnepelni a befejezést ^^ fél kettőkor aztán elkezdtünk szedelőzködni és mindenki indult haza, illetve én még átmentem a Rékához, hogy itt is koccintsunk a nagy alkalomra. csak hát nem volt az igazi ez az egész ünneplősdi, mert ő nagyon fel volt dobva, én meg nagyon le voltam hangolva, úgyhogy nem voltam a legjobb társaság :/ fél 5-kor haza is jöttem.

aztán ahogy leültem ide, kijött belőlem minden, amit addig visszatartottam és csak sírtam. nagyon nagyon idegesített, hogy ilyen béna voltam. tudtam volna sokkal jobban is, nem tudom, miért fagytam le ennyire, de borzasztó volt. legszívesebben újracsináltam volna az egészet ><

másnapra sikerült valamennyire kialudni a rossz kedvemet, és kicsit pozitívabban álltam a dolgokhoz. remélem, hogy nem volt annyira rossz, hogy ne menjek át ._. de hát majd kiderül egy hónap múlva. az a lényeg, hogy túl vagyok rajta és most végre lehet pihenni ^^ kicsit furi még, hogy nincs nagyon mit csinálni – nincsenek házik, nem kell korán kelni. meg persze nagyon hiányzik a mi kis viharsarkunk, meg az állandó röhögések :( de majd remélhetőleg sokszor összefutunk, szerencsére nem lakunk egymástól messze, úgyhogy bármikor össze tudunk ülni ^^

és hát ennyi lenne a kis beszámolóm ^^v

봐라 Mr. Simple, Simple

ma hónapokig tartó szenvedés után végre valahára megjött a Mr. Simple cd-m (*____*)

mert természetesen nem mehetett simán a dolog… eredetileg szeptember 29-én adtam fel a rendelést, és annyi minden közbejött, hogy úgy alakult, hogy csak most, novemberben tudtam feladni a pénzt rá. de azt el kell mondanom, hogy nagyon-nagyon jófejek és segítőkészek voltak a kpoptown-nál! folyamatosan zaklattam őket az e-mailjeimmel és mindig volt valami gondom, de tényleg nagyon kedvesek voltak! és nagyon gyorsak! :O 23-án adták fel a csomagomat, és elvileg 3-4 hét lenne mire megérkezik, de nekem már ma, egy hét után megjött! :O nem is számítottam rá, hogy ilyen gyors lesz *-*

de olyan vicces volt xD pont a varrónőtől jöttem kifelé és hívtam fel anyut, hogy jöjjön értem, mert nincs kedvem várni a buszra, mikor közölte, hogy épp most vette át a csomagom. én meg így az utca közepén egyből kaptam is egy kisebb fangirl rohamot és elkezdtem sipítozni a telefonba, hogy “TÉÉÉNYLEG? *___* ÉS A CD-M AZ, TUTI? *___* ÉS ÉS MILYEEEEN? *___* SIESS ÉRTEM!! *___*” XD úgyhogy amint hazaértünk, berontottam a házba és rá is vetettem magam a csomagolásra x3 próbáltam kíméletesen kibontani, de a harmadik nejlonnál feladtam xDD

de de de *___* óóóóóó~ annyira széééép *____* nyilván láttam már képeken, hogy milyen, meg tudtam, hogy méretileg is nagyobb lesz, mint egy szokványos cd, dehát azért élőben kézbe fogni mégis más *A*
egyébként Leeteuk borítósat rendeltem, mert hát Leeteuk imádat van *w* igazából a többieket is nagyon imádom, de hát na. Leeteuk az Leeteuk. (^_^)♥

waah olyan jó volt, egész délután hurcolásztam mindenhová magammal XD meg szépen megmutogattam mindenkinek *w* anyu azt mondta, hogy Donghae meg Shindong cuki XD kisebbik öcsémnél is Shindong a menő XD
már csak egy jó helyet kéne találnom, ahová kirakhatom a(z eddig 2 db-ból álló) kpop cd gyűjteményem. meg azt is kitaláltam, hogy a csudiszép photocardokkal, amik jártak hozzá, ki fogom tapétázni a falam *w* valahogy besuvasztom a Mr. Simple B verziós óriásposzter mellé xD

na, és hogy ne csak beszéljek róla, meg is mutatom ezt a szépséget *w*

egyébként az elején még vaciláltam egy kicsit, hogy ezt rendeljem, vagy az A-cha-t, mert azon ugye van plusz 5 szám, ami ezen a verzión nincs. de aztán meggyőztem magam, hogy nekem az A verzió kell :P mégiscsak ez az igazi Mr. Simple, itt kezdődött minden, én ezzel az albummal szerettem meg őket ^^ meg ez amúgy is tök különleges szerintem, és azt se felejtsük el, hogy valószínűleg most hosszabb ideig ez lesz az utolsó albumuk ._. (ezért is akartam mindenképp megvenni valamelyiket.)
aztán majd ha úgy alakulnak az anyagiak, akkor a többit is beszerzem szép lassan :P

 és ha már itt vagyok, még így a végére zárójelesen megjegyezném, hogy egyébként pedig jelen pillanatban minden okésnak tűnik ^^v mostanában töröm a fejem egy-két dolgon, de ezeket még én magam sem tudom rendesen megfogalmazni, úgyhogy ha letisztáztam magamban, akkor ide is le fogom írni. a suliban is rendben van minden; már egyre jobban érződik, hogy itt a vége – már csak 6 nap! jövőhét hétvégén túl leszek az egészen. egyre jobban bízom abban is, hogy sikeresen. tényleg furi lesz, hogy nem kell korán kelni, nem lesznek házik. fura lesz megint itthon lógni. abból a szempontból viszont várom, hogy végre kipihenhetem magam és újra talizunk Dódóval is *-* aztán januártól belevetem magam a munkakeresésbe, és ameddig nem lesz jobb, visszamegyek újságozni, mert a pénz mindenképp kelleni fog.

és hát ennyi lettem volna mára ^^v majd még jövök~